………….Idegen házban vagyok, idegen tárgyak, bútorok között, vágytól remeg minden porcikám. Félek, nézelődök vajon ki lát? Érzem a tárgyak is belémlátnak engem néznek, tudják, hogy nem vagyok odavaló. Tudják hogy TITOK. Pssszt…súgom nekik… el ne mondjátok senkinek! ………..

……..És hirtelen egy idegen ágyban fekszem, egy „idegen” férfival, örökké hideg, állandóan nevető, jégkék szeme szinte lángol, és mintha most nem nevetne (úúúristen nem nevet a szeme, hanem…uuhhhh…ez most komoly…) érzem egy pillanat és felfal a tekintetével.

–Akarod…? Ugye akarod…?? Ugye te is így kívánsz…szeretsz..? -  olvasom a szeméből.

-Igen.., igen…- súgnám -  szeretlek én is….