„Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!”

Talán vége. Annak, ami el sem kezdődött igazán.

Ténfergek, nem találom a helyem. Keresek valamit, valami hiányzik. Valamit úgy szeretnék. Valamit várok. Valamit nem értek. Annyi MIÉRT van a fejemben. Választ várnak.

Rosszul áll a Hold. Túlságosan lelkemre veszek „apróságokat”.

De holnapra jól leszek.

Ígérem!