Készülődöm, várok, izgatott vagyok. Már nagyon mennék. Alig várom, hogy egy hatalmas levegőt vehessek a tiszta légből. Az Ő illatából! Igen, szeretem. Szeretem azt a tájat, minden apró darabját. Szeretem bármilyen ruhát is vesz fel, őszit, télit, tavaszit,nyárit… Végre hallhatom a hangját, a csendet, végre nem kell semmi másra gondolnom, holnap oda megyek, ahová egyszer majd hazaérek.
Szombat reggel nem az autók zajára fogok ébredni, hanem madárcsicsergésre, és hiszem, hogy eljön az az idő, mikor mindig együtt lehetünk és a legnagyobb „ideg” az életemben az lesz, hogy már fél órája ki kellett volna terelnem a 3 libát a rétre legelni és még csak most ébredtem fel.
Addig is amikor csak tehetem meglátogatom, és „mindig otthagyok egy darabot a szívemből”.
