"Én hiszek benned, még mindig, bármit mondtam, 
És igaz, ami igaz, mikor adtam is csak loptam. 
Elvettem tőled mindent, minden csepp reményed, 
Már te is csak áhítod, tudod, a lelki szegények. 
Én így születtem, látok, de a vak nyelvét is értem, 
Azért beszélek így, mert hazudni mindig féltem. (...)

Én hiszem, hogy Te lehetsz az, ki felvezet a csúcsra, 
Hisz' nálad van az ajtó, tessék, itt a kulcsa. "