"Csendes kis eszpresszó, szerelmes párok
Néhanap magam is oda eljárok
Kávégőz, zsongás egy halk zongorista.
Horváth Jenő, Gershwin, Bernstein a lista
és játszik Eisemannt, Kacsoh-t és Kálmánt
Mennyi szép emlék és hány kedves ábránd.
Itt mindig valaki valamit vár,
De hogy mit, maga sem tudja talán,
pedig...

Záróráig mindig van remény,
Amíg ég a meghitt lámpafény,
és a roló nincs lehúzva végleg,
Akit olyan rég várunk, beléphet.
Jut még 1-1 jó pohár ital,
Vidám nóta, meg egy régi dal,
Melytől megdobban a szív,
A jókedv visszatér,
Hát fel a fejjel öreglegény;
Záróráig mindig van remény,
Záróráig mindig van remény.

Tudni kell örülni, minden kis jónak
Kedves mosolynak, egy bíztató szónak
Nekem is jutott már rossz, na meg jó is,
Gúny, pofon, mellőzés; jónéhány csók is.
De azért van még mit várnom és tennem,
és hogyha fogytán az erőm és kedvem,
Elmegyek Hozzád Te kedves barát:
Játszd el most újra a szívem dalát.


Záróráig mindig van remény,
Amíg ég a meghitt lámpafény,
és a roló nincs lehúzva végleg,
Akit olyan rég várunk, beléphet.
Jut még 1-1 jó pohár ital,
Vidám nóta, meg egy régi dal,
Melytől megdobban a szív,
A jókedv visszatér,
Hát fel a fejjel öreglegény;
Záróráig mindig van remény,
Záróráig mindig van remény."