Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

"Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen.

A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad."

"Nem kis feladatra vállalkozol, ha a saját lelkeddel barátságot akarsz kötni."

"Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad."
(Jodi Lynn Picoult)

"Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi."
(Csitáry-Hock Tamás)

"Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből."
(Charlotte Bronte)

"Száz-százhúsz évvel ezelőtt a házasságok átlagos hossza hét év volt - akárcsak manapság. Akkor azért, mert korán meghaltak az emberek, ma azért mert el lehet válni. De szerintem ez mégis azt mutatja, hogy hét évnél tovább minek? Lehet, hogy a házasságot hét évre kellene kötni, bár lehet (...), hogy csupán egyetlen napra. És akkor egy nap múlva meg lehetne kérdezni mind a két felet: nos, még egy napot?"
(Feldmár András)

"Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel."
(Sarah Dessen)

Fodor Ákos: Jégtánc

A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
- mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek
és jégnek
kristály síkjai közt suhan a lélek...
a levegő penge-éles és szesz-tömény,
itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én;
röpülve, zuhanva,
pörögve, suhanva
szótlanul mond hálát jégnek és égnek
a táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek!

Oly jó:
erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
némán begyógyítja a szűz hó.

"Tudja, némely nőnek ritkán adatik meg, hogy leljen az embermasszában egy jelentékeny pasast, akit aztán precízen meg kell néznie, a cipője orrától a feje tetején lévő forgóig. És e szemle végén érezhesse: tényleg lehet valami a legendában, miszerint igenis léteznek még e bolygón szívdobbantó pacákok, akik láttán feléled bennünk a nő."
(Vavyan Fable)

"Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "eltudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele."

"Bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz."

.... azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került."

"Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat."
(Oscar Wilde)

 - csak Isten megutálta és abbahagyta a hetedik napon."

(Márai Sándor)

"Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet."
(Vavyan Fable)

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
és mint egyszemélyes tábor
elszakad a gyáva struccpolitikától.
  Szembe is fordult a többivel dohogva,
  és onnét fúrta be fejét a homokba.

(Romhányi József)

Az Uj Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád,
hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belôle mást, csak egy fél pár harisnyát!
- Hogy én ôt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevôdtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ôk aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, Önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De errôl már nem írhatsz, te birka!

"Az a boldogság, ha éppen ott szeretnél lenni, ahol vagy."
(Fejős Éva)

Készülődöm, várok, izgatott vagyok. Már nagyon mennék. Alig várom, hogy egy hatalmas levegőt vehessek a tiszta légből. Az Ő illatából! Igen, szeretem. Szeretem azt a tájat, minden apró darabját. Szeretem bármilyen ruhát is vesz fel, őszit, télit, tavaszit,nyárit… Végre hallhatom a hangját, a csendet, végre nem kell semmi másra gondolnom, holnap oda megyek, ahová egyszer majd hazaérek.

Szombat reggel nem az autók zajára fogok ébredni, hanem madárcsicsergésre, és hiszem, hogy eljön az az idő, mikor mindig együtt lehetünk és a legnagyobb „ideg” az életemben az lesz, hogy már fél órája ki kellett volna terelnem a 3 libát a rétre legelni és még csak most ébredtem fel.

Addig is amikor csak tehetem meglátogatom, és „mindig otthagyok egy darabot a szívemből”.

Képek

 Az időről...:

"Az idő nem valami olyasmi, amit könnyűszerrel fel lehetne osztani; nincs körülhatárolt közepe, eleje vagy vége. Hiába teszek úgy, mintha magam mögött hagynám a múltat, ha az nem hagy el engem."
(Sarah Dessen)

És az életről..:

"Az élet az a dolog, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak."

John Lennon

"Csendes kis eszpresszó, szerelmes párok
Néhanap magam is oda eljárok
Kávégőz, zsongás egy halk zongorista.
Horváth Jenő, Gershwin, Bernstein a lista
és játszik Eisemannt, Kacsoh-t és Kálmánt
Mennyi szép emlék és hány kedves ábránd.
Itt mindig valaki valamit vár,
De hogy mit, maga sem tudja talán,
pedig...

Záróráig mindig van remény,
Amíg ég a meghitt lámpafény,
és a roló nincs lehúzva végleg,
Akit olyan rég várunk, beléphet.
Jut még 1-1 jó pohár ital,
Vidám nóta, meg egy régi dal,
Melytől megdobban a szív,
A jókedv visszatér,
Hát fel a fejjel öreglegény;
Záróráig mindig van remény,
Záróráig mindig van remény.

Tudni kell örülni, minden kis jónak
Kedves mosolynak, egy bíztató szónak
Nekem is jutott már rossz, na meg jó is,
Gúny, pofon, mellőzés; jónéhány csók is.
De azért van még mit várnom és tennem,
és hogyha fogytán az erőm és kedvem,
Elmegyek Hozzád Te kedves barát:
Játszd el most újra a szívem dalát.


Záróráig mindig van remény,
Amíg ég a meghitt lámpafény,
és a roló nincs lehúzva végleg,
Akit olyan rég várunk, beléphet.
Jut még 1-1 jó pohár ital,
Vidám nóta, meg egy régi dal,
Melytől megdobban a szív,
A jókedv visszatér,
Hát fel a fejjel öreglegény;
Záróráig mindig van remény,
Záróráig mindig van remény."